- Te mit csinálsz itt? - kérdeztem Cortezt, aki a pad támláján ült, és ölébe ejtett kezében tartotta a zenelejátszóját.
- Ülök - felelte olyan stílisban, mintha ez azért elég egyértelmű lenne. Jó, tényleg az volt, a vak is láthatta, csak éppen...
- Miért itt? - kérdeztem cseppet sem kedvesen.
- Tudtommal már nem foglalt ez a hely - nézett mélyen a szemembe, nekem pedig felkeltek a pillangók a gyomromban, és úgy döntöttek, hogy egységes erővel próbálnak kiszabadulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése