Sziasztok, ez csak egy ilyen mellékbejegyzés...kíváncsi vagyok kinek hogy tetszik az oldal:) mármint az SzJGer.hu... Ha gondoljátok jelöljetek (MeloNiki a nevem), mindenkit visszajelölök és pacsizok.! Erről jut eszembe! Ötösöket is adhattok nekem;)
Naa, mindeg, szóval 2 kérdésem van
1. Melyik osztályba jártok?
2. Mi a Nicnevetek/felhasználónevetek?
Írjatok komit, és aki leírja a nevét, az kap jelölést és pacsit iiis:)
<3 Niki x
2013. április 13., szombat
2013. április 12., péntek
"Ember te hogy bírod ezt?"
"-Most miért baj az hogy szeretem a virágokat,az esőillatot a gyertyákat,a napkeltét és a csillagos égboltot.?-soroltam álmodozva.
-Ember te hogy bírod ezt?-röhögött Ricsi Cortezre.
-Oké,virágot nem kap,nem is fog-kezdte Cortez,-esőben megfázik,a gyertyával nem pirózhat,mert biztos hogy megégeti magát,a napkeltét meg a csillagokat had nézze.-legyintett..
-Köszi,hogy lerendezted egy mondatban a romantikus énem.-néztem rá „felháborodva”-"
-Ember te hogy bírod ezt?-röhögött Ricsi Cortezre.
-Oké,virágot nem kap,nem is fog-kezdte Cortez,-esőben megfázik,a gyertyával nem pirózhat,mert biztos hogy megégeti magát,a napkeltét meg a csillagokat had nézze.-legyintett..
-Köszi,hogy lerendezted egy mondatban a romantikus énem.-néztem rá „felháborodva”-"
:D
Cortez, leköteleznél, ha mondanál végre egy időpontot, amikor megcsinálhatjuk az interjút. Van magánéletem, nem szeretnék sokáig ezzel foglalkozni.
- Mér'? Telivér bealszik a skype előtt? - vihogott Zsolti.
- Mér'? Telivér bealszik a skype előtt? - vihogott Zsolti.
:)
Cortez üzenet: ?
Na, ezen meglepődtem, úgyhogy gyorsan visszaírtam.
Reni üzenete: Rejtve vagy?
Cortez üzenete: persze.
Reni üzetene: :)
Cortez üzenete: Mit csinálsz?
Reni üzenete: Katával, Virággal, Jacques-kal és Dave-vel beszélek. Várj, most ugrott be Zsolti ablaka is. Küldött egy linket.
Cortez üzenete: Ne nyisd meg.
Reni üzenet: Miért?
De akkor már késő volt. Mert rákattintottam. Zsolti valami hülye oldalt küldött, amin valami természetkép volt, majd hirtelen átváltott az Ördögűző képére, és egy őrületeset sikoltott. Be volt dugva a fülembe a fülhallgató, így majd' szívrohamot kaptam, annyira megijedtem. Akkorát ugrottam, hogy kis híján leestem a székről, ráadásul úgy dobogott a szívem, hogy azt hittem, kidobog a helyéről. Kirántottam a fülhallgatót a gépből, és félredobtam, majd a fülemet fogva próbáltam lenyugodni kicsit.
Reni üzenete: Uhhh.
Cortez üzenete: Mondtam… Jól vagy?
Reni üzenete: Nem. Megijedtem. Nagyon. :( :( :(
Cortez üzenete: :) Léptem Entourage-t nézni.
Reni üzenete: Oké, én meg beszélek Zsoltival.
Cortez üzenete: Hajrá.
Cortez kilépett.
Én pedig még mindig kissé remegve kattintottam Zsolti nevére.
Reni üzenete: Ez gonosz volt! Tudod, hogy megijedtem?!
Zsolti üzenete: Muhahahahaha! Azért küldtem.
Reni üzenete: :(
Zsolti üzenete: Naaaaaa.
Reni üzenete: :)
Zsolti üzenete: Na, azért.
Na, ezen meglepődtem, úgyhogy gyorsan visszaírtam.
Reni üzenete: Rejtve vagy?
Cortez üzenete: persze.
Reni üzetene: :)
Cortez üzenete: Mit csinálsz?
Reni üzenete: Katával, Virággal, Jacques-kal és Dave-vel beszélek. Várj, most ugrott be Zsolti ablaka is. Küldött egy linket.
Cortez üzenete: Ne nyisd meg.
Reni üzenet: Miért?
De akkor már késő volt. Mert rákattintottam. Zsolti valami hülye oldalt küldött, amin valami természetkép volt, majd hirtelen átváltott az Ördögűző képére, és egy őrületeset sikoltott. Be volt dugva a fülembe a fülhallgató, így majd' szívrohamot kaptam, annyira megijedtem. Akkorát ugrottam, hogy kis híján leestem a székről, ráadásul úgy dobogott a szívem, hogy azt hittem, kidobog a helyéről. Kirántottam a fülhallgatót a gépből, és félredobtam, majd a fülemet fogva próbáltam lenyugodni kicsit.
Reni üzenete: Uhhh.
Cortez üzenete: Mondtam… Jól vagy?
Reni üzenete: Nem. Megijedtem. Nagyon. :( :( :(
Cortez üzenete: :) Léptem Entourage-t nézni.
Reni üzenete: Oké, én meg beszélek Zsoltival.
Cortez üzenete: Hajrá.
Cortez kilépett.
Én pedig még mindig kissé remegve kattintottam Zsolti nevére.
Reni üzenete: Ez gonosz volt! Tudod, hogy megijedtem?!
Zsolti üzenete: Muhahahahaha! Azért küldtem.
Reni üzenete: :(
Zsolti üzenete: Naaaaaa.
Reni üzenete: :)
Zsolti üzenete: Na, azért.
"Cortezért..."
Végül csak négyen maradtunk, Ricsi, Virág, Cortez és én, miközben a suliból az utolsó diákok siettek ki, és eltűntek a környékről.
– Juj, de akkor hol együnk? – töprengett Virág gondterhelten, én pedig mosolyogva megvontam a vállam, aztán Cortez egyszer csak elengedte a kezem.
– A francba – mondta, én pedig, követve a tekintetét, a sarok felé néztem. Ahol egy autó parkolt, mellette egy férfi és egy nő állt, mindketten felénk fordultak..
– Mi az? – kérdezte Ricsi, én pedig annyira beleharaptam a számba, hogy éreztem a fémes ízt, ahogyan egy kicsit megeredt a vérem. Tudtam, hogy kik azok, mondania sem kellett, Cortez szülei álltak a sulinál, és rá vártak.
– Oké, kísérjétek haza Renit- szólt oda Ricsinek, aki nem kérdezett többet, csak idegesen bólintott.
– Nem, várj. Szeretnék veled menni motyogtam riadtan, mire Cortez visszafordult hozzám, és megrázta a fejét.
– Komolyan. Eszedbe ne jusson – mondta, és mivel még soha nem láttam ilyennek, ösztönösen bólintottam, és remegő gyomorral néztem, ahogyan Cortez odasétál hozzájuk.
Csupán pár szót váltottak, végül Cortez elővette a kocsikulcsát, és a saját autója felé indult, a szülei pedig néhány pillanatig még felénk néztek (nem volt túl kellemes), aztán beszálltak, és elhajtottak.
– Kik voltak ezek? – kérdezte Virág.
– Cortez szülei – suttogtam erőtlenül.
– Juj. Még sosem láttam őket. Miért jöttek? – nézett ránk rosszat sejtve. Találkozott a tekintetem Ricsiével, aki idegesen rágózott.
– Cortezért – felelte Ricsi helyettem, én pedig lesütöttem a szemem, és úgy éreztem, mindjárt elbőgöm magam...
Amikor ezt olvastam, akkkor olyan szomorú voltam, de most már, hogy tudom mi a könyv vége....:)
– Juj, de akkor hol együnk? – töprengett Virág gondterhelten, én pedig mosolyogva megvontam a vállam, aztán Cortez egyszer csak elengedte a kezem.
– A francba – mondta, én pedig, követve a tekintetét, a sarok felé néztem. Ahol egy autó parkolt, mellette egy férfi és egy nő állt, mindketten felénk fordultak..
– Mi az? – kérdezte Ricsi, én pedig annyira beleharaptam a számba, hogy éreztem a fémes ízt, ahogyan egy kicsit megeredt a vérem. Tudtam, hogy kik azok, mondania sem kellett, Cortez szülei álltak a sulinál, és rá vártak.
– Oké, kísérjétek haza Renit- szólt oda Ricsinek, aki nem kérdezett többet, csak idegesen bólintott.
– Nem, várj. Szeretnék veled menni motyogtam riadtan, mire Cortez visszafordult hozzám, és megrázta a fejét.
– Komolyan. Eszedbe ne jusson – mondta, és mivel még soha nem láttam ilyennek, ösztönösen bólintottam, és remegő gyomorral néztem, ahogyan Cortez odasétál hozzájuk.
Csupán pár szót váltottak, végül Cortez elővette a kocsikulcsát, és a saját autója felé indult, a szülei pedig néhány pillanatig még felénk néztek (nem volt túl kellemes), aztán beszálltak, és elhajtottak.
– Kik voltak ezek? – kérdezte Virág.
– Cortez szülei – suttogtam erőtlenül.
– Juj. Még sosem láttam őket. Miért jöttek? – nézett ránk rosszat sejtve. Találkozott a tekintetem Ricsiével, aki idegesen rágózott.
– Cortezért – felelte Ricsi helyettem, én pedig lesütöttem a szemem, és úgy éreztem, mindjárt elbőgöm magam...
Amikor ezt olvastam, akkkor olyan szomorú voltam, de most már, hogy tudom mi a könyv vége....:)
Hááát Viki...szívás :D
"Viki azt magyarázta, hogy a buszon valami „nyanya” le akart ülni, de ő nem adta át a helyet, az meg rászólt, és akkor megunta, felállt és jól félrelökte. A többiek mind jót derültek, főleg Viki előadásmódján, én meg lehajtott fejjel néztem a pocsolyát, aminek a felszíne hullámzott az apró esőcseppektől.
– Ez baromi vicces, nem? – lökött meg Zsolti, várva, hogy akkor most nevessek velük. Összenéztem Virággal, aki Ricsi robogóján ült, és a fiúra várt , aki még nem jött ki.
– Nem – feleltem őszintén. Egy pillanat alatt lehervadt a mosoly mindenki arcáról, Viki pedig hitetlenül meredt rám. Nem mindegy? Már úgysem leszünk soha barátnők.
– Mer'? – kérdezte intelligensen.
– Mert szerintem nem poén idős embereket lökdösni a buszon. Ráadásul tekintettel lehetnél Cortezre, akinek a nagymamája nemrég kapott szélütést – mondtam egyszerűen, mire a többiek a fejüket csóválva néztek maguk elé.
– Tényleg – húzta el a száját Dave. A fergeteges poénból pillanatok alatt kínos csend lett, Viki pedig gyilkos tekintettel méregetett."
– Ez baromi vicces, nem? – lökött meg Zsolti, várva, hogy akkor most nevessek velük. Összenéztem Virággal, aki Ricsi robogóján ült, és a fiúra várt , aki még nem jött ki.
– Nem – feleltem őszintén. Egy pillanat alatt lehervadt a mosoly mindenki arcáról, Viki pedig hitetlenül meredt rám. Nem mindegy? Már úgysem leszünk soha barátnők.
– Mer'? – kérdezte intelligensen.
– Mert szerintem nem poén idős embereket lökdösni a buszon. Ráadásul tekintettel lehetnél Cortezre, akinek a nagymamája nemrég kapott szélütést – mondtam egyszerűen, mire a többiek a fejüket csóválva néztek maguk elé.
– Tényleg – húzta el a száját Dave. A fergeteges poénból pillanatok alatt kínos csend lett, Viki pedig gyilkos tekintettel méregetett."
Eddig nem sikerült...
– Akkor lássuk, Ricsi mit szeretne elérni az életben – emelte fel a lapot, majd összeráncolt szemöldökkel nézett le rá. – Szeretném megnyalni a könyökömet – olvasta fel Haller. – Ezt hogy érted?
– Eddig nem sikerült – vonogatta a vállát Ricsi.
– Eddig nem sikerült – vonogatta a vállát Ricsi.
– Azt hiszem, kész vagyok – emeltem fel a füzetem.
– Mutasd – vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat, és bólintva rám nézett. – Holnap megírom a dogádat.
– Ne máár. Annyira rossz?
– Sokat gondolkoztam…
– Hogy jó-e válasz?
– Hogy milyen nyelven írtad – röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam. Ez van.
– Mutasd – vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat, és bólintva rám nézett. – Holnap megírom a dogádat.
– Ne máár. Annyira rossz?
– Sokat gondolkoztam…
– Hogy jó-e válasz?
– Hogy milyen nyelven írtad – röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam. Ez van.
jaaajjj, Dave...:D
– Felmayer, mikor volt a Rákóczi-féle szabadságharc?
Dave felnézett a telefonjából(!), és indulatosan megrázta a fejét.
– Azt nem tudom, de egy biztos. Nem kaptam róla értesítést!
– Tessék? -kerekedett el a tanárnő szeme.
– Így van – bólogatott Dave, mi pedig visszafojtott nevetéssel hallgattuk. – Nem tudom, mikor lehetett, de nem hívtak meg rá, márpedig igen sok meghívást kapok. Úgyhogy utánanézek ennek a Rákóczi tagnak, és ha bebizonyosodik, hogy szándékosan nem küldött értesítést, én egész egyszerűen kitörlöm az ismerőseim közül! – magyarázta Dave.
Dave felnézett a telefonjából(!), és indulatosan megrázta a fejét.
– Azt nem tudom, de egy biztos. Nem kaptam róla értesítést!
– Tessék? -kerekedett el a tanárnő szeme.
– Így van – bólogatott Dave, mi pedig visszafojtott nevetéssel hallgattuk. – Nem tudom, mikor lehetett, de nem hívtak meg rá, márpedig igen sok meghívást kapok. Úgyhogy utánanézek ennek a Rákóczi tagnak, és ha bebizonyosodik, hogy szándékosan nem küldött értesítést, én egész egyszerűen kitörlöm az ismerőseim közül! – magyarázta Dave.
"itt vagyok!"
– Minden oké? – kérdezte, amikor végül elszakadtam tőle.
– Nem nagyon. Nem találom a helyem. Virág vagy harminc telerajzolt füzetet mutatott, amiben viccen kívül a világ leggyönyörűbb rajzai szerepelnek, Kinga pedig felsorolta latinul a lovak szerveit – mondtam. Nem csodálom, hogy Cortez kétkedve meredt rám.
– Ezt most értenem kéne?
– Nem tudom. Nem. Vagyis igen. Mármint érted… Kéne egy biztos pont, amibe kapaszkodhatok, mert úgy érzem, mindenki más elindult egy úton, én pedig egy helyben toporgok.
Mármint. Tudod. Mindenki tudja, hogy mit akar. Még Virág is. Tudja, hogy miben jó. Egyáltalán nem aggódik. Kingáról nem is beszélve. Én mit tudok felmutatni? – néztem rá
kétségbeesetten.
– Oké, úgy látom, rád jött a végzős pánik – bólintott megértően.
– Nagyon sok mindent fel tudsz mutatni – biztatott.
– Mit? Hogy elolvastam a hétvégén A francia hadnagy szeretőjét? – nevettem el magam kínosan.
– Már el is olvastad?
– Igen.
– Gyors voltál.
– Mert nagyon tetszett.
– Neked minden könyv tetszik.
– Ezzel nem megyek sokra… – csóváltam a fejem csalódottan.
– Dehogynem – ölelt át, én pedig a karom a nyaka köré fontam, és ismét lehunytam a szemem. – Kell egy biztos pont? – kérdezte halkan.
– Jól jönne – bólintottam.
– Itt vagyok. A többit kitaláljuk – mondta ki, nekem pedig a megkönnyebbüléstől szinte könny szökött a szemembe.
– Nem nagyon. Nem találom a helyem. Virág vagy harminc telerajzolt füzetet mutatott, amiben viccen kívül a világ leggyönyörűbb rajzai szerepelnek, Kinga pedig felsorolta latinul a lovak szerveit – mondtam. Nem csodálom, hogy Cortez kétkedve meredt rám.
– Ezt most értenem kéne?
– Nem tudom. Nem. Vagyis igen. Mármint érted… Kéne egy biztos pont, amibe kapaszkodhatok, mert úgy érzem, mindenki más elindult egy úton, én pedig egy helyben toporgok.
Mármint. Tudod. Mindenki tudja, hogy mit akar. Még Virág is. Tudja, hogy miben jó. Egyáltalán nem aggódik. Kingáról nem is beszélve. Én mit tudok felmutatni? – néztem rá
kétségbeesetten.
– Oké, úgy látom, rád jött a végzős pánik – bólintott megértően.
– Nagyon sok mindent fel tudsz mutatni – biztatott.
– Mit? Hogy elolvastam a hétvégén A francia hadnagy szeretőjét? – nevettem el magam kínosan.
– Már el is olvastad?
– Igen.
– Gyors voltál.
– Mert nagyon tetszett.
– Neked minden könyv tetszik.
– Ezzel nem megyek sokra… – csóváltam a fejem csalódottan.
– Dehogynem – ölelt át, én pedig a karom a nyaka köré fontam, és ismét lehunytam a szemem. – Kell egy biztos pont? – kérdezte halkan.
– Jól jönne – bólintottam.
– Itt vagyok. A többit kitaláljuk – mondta ki, nekem pedig a megkönnyebbüléstől szinte könny szökött a szemembe.
"Jól nézel ki!"
– Látom, az utolsókat rúgod – jegyeztem meg kelletlenül, ahogy beléptem. Cortez nagy nehezen levette a szemét a tévéről, és felém nézett.
– Nem sértegetjük a beteget – ajándékozott meg egy gyönyörű mosollyal. Letettem a táskám a fotel karfájára, és sóhajtva fordultam felé.
– Jól nézel ki – tártam szét a karom hitetlenül.
– Örülök, hogy tetszem – felelte, amitől azonnal elöntötte a fejemet a pír.
– Úgy értem, nem tűnsz betegnek – javítottam ki magam.
– Nem sértegetjük a beteget – ajándékozott meg egy gyönyörű mosollyal. Letettem a táskám a fotel karfájára, és sóhajtva fordultam felé.
– Jól nézel ki – tártam szét a karom hitetlenül.
– Örülök, hogy tetszem – felelte, amitől azonnal elöntötte a fejemet a pír.
– Úgy értem, nem tűnsz betegnek – javítottam ki magam.
"Ez volt a jelszó?"
– Na, engedj – tolt félre Ricsi, és bekopogott.
– Mondd a jelszót!
– Szétütöm a fejed! – közölte, mire azonnal kinyílt az ajtó, és mi azonnal becsörtettünk a terembe.
– Ez volt a jelszó? – csodálkozott Virág, miközben elhaladtunk Andris és Robi mellett.
– Nem – vihogott Andris. – De megijedtünk.
– Mondd a jelszót!
– Szétütöm a fejed! – közölte, mire azonnal kinyílt az ajtó, és mi azonnal becsörtettünk a terembe.
– Ez volt a jelszó? – csodálkozott Virág, miközben elhaladtunk Andris és Robi mellett.
– Nem – vihogott Andris. – De megijedtünk.
TRUE!!!
„Merthogy a szerelem önmagában egyáltalán nem klassz. Ha viszonozzák, akkor igen. Amúgy meg. Bah!”
"Nem kedves!"
„– Ó, a kamaszbánat – bólintott apu merengve.
– Igen, az milyen kedves tud lenni! – értett egyet anyu.
Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik „mókásnak” tartják, hogy éppen meghasad a szívem.”
– Igen, az milyen kedves tud lenni! – értett egyet anyu.
Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik „mókásnak” tartják, hogy éppen meghasad a szívem.”
Első pillantás;)
Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor… És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úgy éreztem, muszáj lehajtanom a fejem és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam.
2013. április 1., hétfő
"Mert ilyen elcsépelt humorom van!"
"-Tanárnő-lóbálta meg a kezét Cortez
-Tessék?-szólította fel idegesen [Baranyai]
-Miattam van-közölte lazán. Baranyai csípőre tette a kezét, az volt a másik fenyegető póz.
-Hogy érted?
-Egész órán rugdostam Reni székét...-kezdte, mire hátrafordultam és megráztam a fejem, jelezve, hogy hagyja abba.
-Miért tennél ilyet?-kérdezte a tanárnő
-Mert ilyen elcsépelt humorom van-felelte Cortez, én meg akaratlanul is elmosolyodtam
-Nos, ez valóban nem vicces. Te pedig-fordult felém-legközelebb szólj, ha zavarnak, majd én elintézem. Mielőtt a büféig levarázsolod magad asztallal és székkel együtt-közölte. Alig tudtam visszatartani a nevetésem, úgy bólintottam."
Szent Johanna Gimi 3. - 326.oldal
<3 Niki x
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)