"itt vagyok!"

– Minden oké? – kérdezte, amikor végül elszakadtam tőle.
– Nem nagyon. Nem találom a helyem. Virág vagy harminc telerajzolt füzetet mutatott, amiben viccen kívül a világ leggyönyörűbb rajzai szerepelnek, Kinga pedig felsorolta latinul a lovak szerveit – mondtam. Nem csodálom, hogy Cortez kétkedve meredt rám.
– Ezt most értenem kéne?
– Nem tudom. Nem. Vagyis igen. Mármint érted… Kéne egy biztos pont, amibe kapaszkodhatok, mert úgy érzem, mindenki más elindult egy úton, én pedig egy helyben toporgok.
Mármint. Tudod. Mindenki tudja, hogy mit akar. Még Virág is. Tudja, hogy miben jó. Egyáltalán nem aggódik. Kingáról nem is beszélve. Én mit tudok felmutatni? – néztem rá
kétségbeesetten.
– Oké, úgy látom, rád jött a végzős pánik – bólintott megértően.
– Nagyon sok mindent fel tudsz mutatni – biztatott.
– Mit? Hogy elolvastam a hétvégén A francia hadnagy szeretőjét? – nevettem el magam kínosan.
– Már el is olvastad?
– Igen.
– Gyors voltál.
– Mert nagyon tetszett.
– Neked minden könyv tetszik.
– Ezzel nem megyek sokra… – csóváltam a fejem csalódottan.
– Dehogynem – ölelt át, én pedig a karom a nyaka köré fontam, és ismét lehunytam a szemem. – Kell egy biztos pont? – kérdezte halkan.
– Jól jönne – bólintottam.
– Itt vagyok. A többit kitaláljuk – mondta ki, nekem pedig a megkönnyebbüléstől szinte könny szökött a szemembe.