– Látom, az utolsókat rúgod – jegyeztem meg kelletlenül, ahogy beléptem. Cortez nagy nehezen levette a szemét a tévéről, és felém nézett.
– Nem sértegetjük a beteget – ajándékozott meg egy gyönyörű mosollyal. Letettem a táskám a fotel karfájára, és sóhajtva fordultam felé.
– Jól nézel ki – tártam szét a karom hitetlenül.
– Örülök, hogy tetszem – felelte, amitől azonnal elöntötte a fejemet a pír.
– Úgy értem, nem tűnsz betegnek – javítottam ki magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése